kollokvium A: 1577–1598/ colloquiumot (MNy. 74: 510); 1910 kollokvium (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1577–1598/ ’beszélgetés, eszmecsere | Gespräch’ (↑); 2 1893 ’〈egyetemen, főiskolán〉 egy fajta félév végi vizsga | Art Semestralprüfung 〈an Hochschulen〉’ (PallasLex.)
kollokvál A: 1879 colloquálni [sz.] (NSz.); 1910 kollokvál (Kelemen B.: IdSz.) J: ’〈egyetemen, főiskolán〉 egy fajta félév végi vizsgát tesz | eine Prüfung ablegen 〈an Hochschulen〉’
A szócsalád alapja, a kollokvium latin jövevényszó. | ≡ Lat. colloquium ’beszélgetés, társalgás’ [< lat. colloqui ’beszélgetést folytat, beszél’]. ≋ Megfelelői: ném. Kolloquium; fr. colloque; stb.: ’beszélgetés; tudományos rendezvény; félévi vizsga’.
A kollokvál valószínűleg magyar fejlemény. | ⌂ A honorárium : honorál stb. analógiájára jöhetett létre.
A szócsaládhoz még | ⌂ A kollokvium 2. jelentésének keletkezésére, valamint a kollokvál jelentésére a német is hatást gyakorolhatott; az utóbbihoz vö. ném. kolloquieren ’letesz egy kollokviumot’; vö. még cseh (R.) kolokvovati ’ua.’.
☞ TESz.; EWUng.→ logika