kollégium A: 1559 Collegiomot (Székely I.: Krón. 159b); 1662–1664 collegium (MNy. 73: 165); 1740 Kollegyiumba (NSz.); 1762 Kollégyiomábol (NSz.); 1767 Kolégyiomok (Pápai Páriz–Bod: Dict. Alvear a.); 1781 Kollégyomunkba (NSz.); 1796/ Kollégium (NSz.); nyj. kolédijom (Csűry: SzamSz.) J: 1 1559 ’tanintézet; diákotthon | Lehranstalt; Schüler-, Studentenheim’ (↑); 2 1662–1664 ’bentlakásos iskola | Internat’ # (↑); 3 1740 ’közösség; testület | Gemeinschaft; Körperschaft’ (↑); 4 1886/ ’egyetemi, főiskolai előadás | akademische Vorlesung’ (NSz.)

kollégista A: 1837 collegistának (Rajzolatok 1837. szept. 28.: 619); 1885 kollegista (NSz.); 1937 kollégista (Sauvageot: MFrSz.) J: ’kollégiumi diák | Interne(r)’

A szócsalád alapja, a kollégium latin jövevényszó. |  ≡  Lat. collegium ’közösség, egyesület’, (e.) ’ua.; felsőoktatási intézmény’, (h.) ’ua.; egy fajta akadémiai tanintézet ‹különösen a protestánsoké›; bennlakásos iskola’ [lat. collega ’kolléga, munkatárs’; vö. →kolléga].  ≋  Megfelelői: ném. Kollegium; fr. collège; stb.: ’kollégium’.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji gy-vel való kiejtéséhez a magyarban vö. →angyal stb.; a g-s alakhoz vö. →evangélium stb.

A kollégista belső keletkezésű. |  ⌂  A magyarban jött létre a gimnazista : →gimnázium stb. analógiájára.

☞ TESz.; EWUng.→ kolléga