kolléga A: 1572 collegám (Nyr. 46: 151); 1708–1710 kollegám (Nyr. 91: 362); 1765 Colléga (MNy. 60: 366); 1791/ Kollégája (NSz.); nyj. kolega, kolëga (Bálint: SzegSz.) J: 1 1572 ’kartárs | Kollege, Amtsbruder’ (↑); 2 1906 ’pajtás | Gefährte, Kamerad’ (NyF. 37: 21)
kollegiális A: 1832 collegialis (Jelenkor 1832. márc. 7.: 146); 1862/ kollégiális (NSz.); 1888 kollegiális (NSz.) J: 1 1845 ’kartársi | amtsbrüderlich, kollegial’ (↑); 2 1865 ’testületi | körperschaftlich’ (Babos: KözhSzt. collega a.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. collega ’kolléga, munkatárs’, (h.) ’ua.; barát, pajtás’ [vö. lat. con [igekötő] + legare ’megbíz, meghatalmaz, kötelezettséggel terhel vkit; (ki)küld’; stb.] | lat. collegialis ’testületi, kollegiális’. ≋ Megfelelői: ném. Kollege, kollegial; fr. collègue, collégial; stb. ’kolléga, munkatárs’, ’testületi, kollegiális’. ⌂ A kollegiális szóvégi s-éhez vö. →április stb. ∼ Idetartozik: kollegina ’kolléganő’ (1941: Kelemen B.: MNMSz. Kollegin a.); valószínűleg német jövevényszó, latinosított végződéssel.