kolindál × A: 1794 kolindálnak (NSz.); 1801 Kóringyál (NSz.); 1882 Kóringáló [sz.] (NSz.) J: 1 1794 ’karácsonyi énekeket énekelve házról házra jár, kántál | Weihnachtslieder singend von Haus zu Haus gehen’ (↑); 2 1801 ’kószál, csavarog, kóborol | herumschweifen, umherstreifen’ (↑); 3 1900 ’csúnyán énekel, kántál | unschön singen, psalmodieren’ (Ethn. 11: 70)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. colinda, corinda ’(csúnyán) énekel; karácsonyi dalokat énekelve jár házról házra; kószál, kóborol, koldul’ [szláv eredetű; vö. szbhv. koledovati; or. колядовать; stb.: ’karácsonyi dalokat énekelve házról házra jár’; eredetéhez vö. →koleda]. ⌂ A 2. jelentés a kólál (→kórász) hatására keletkezhetett. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: kolinda ’karácsonyi ének’ (1784: Nyr. 44: 125); ez a nyelvjárási szó a rom. colindă, (szász E.) corindă: ’ua.’ külön átvétele.
☞ NyF. 67: 28; TESz. kolinda a.; EWUng.→ koleda