kolera A: 1570 colera (RMKtár. 36: 105); 1577 k. choleranak (OrvK. 417–418); 1794 kolerámat (NSz.); 1845 korelásak [sz.] (NSz.); 1880 korellásnál [sz.] (NSz.); 1892 korëla (Nyr. 21: 368); nyj. kolléra (MTsz.) J: 1 1570 ’epe 〈emésztőnedv〉 | Galle 〈Sekret〉’ (↑); 2 1592 ’epevérhas | Gallenbrechruhr’ (↑); 3 1794 ? ’kolerikus vérmérséklet; szarkazmus | cholerisches Temperament, Sarkasmus’ (NSz.), 1795 ’ua.’ (NSz.); 4 1831/ ’hasmenéssel, hányással járó, gyakran halálos végű járványos fertőző betegség; kolerajárvány | Cholera 〈Infektionskrankheit〉; Choleraepidemie’ (NSz.)

kolerikus A: 1592 Cholericvs (Cisio F4a); 1793/ colericus (NSz.); 1802 Kholérikusok (NSz.); 1864 kolerikus (NSz.) J: ’robbanékony, hirtelen haragú; kolerikus | jähzornig; cholerisch’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. cholera ’epe; epevérhas’, (h.) cholera, col(l)era ’epe; epebántalom; kolera’, (tud.) cholera (asiatica, epidemica stb.) ’(ázsiai, járványos stb.) kolera’ [gör. χολέϱα ’betegség, melynél a testnedvek hányással és hasmenéssel távoznak a testből’; vö. gör. χολή, χόλος ’epe’ tkp. ’csepegtető; eresz, csurgó’] | lat. cholericus ’epebajos’, (tud.), (h.) ’ua.; hirtelen haragú, heves, indulatos’ [< gör. χολεϱικός ’epebajban szenved, epebajos’, (kés.) ’heves, élénk’].  ≋  Megfelelői: ném. Cholera, cholerisch ’kolera, heves, indulatos’; fr. choléra, cholérique ’ua.; kolerás, kolerabeteg’.  ⌂  A korel(l)a változat hangátvetéssel keletkezett. A kolerikus szóvégi s hangjához vö. →ámbitus stb. A vérmérsékletet megnevező jelentések alapja, hogy a különböző temperamentum-típusok összefüggnek a testnedvek arányával; vö. flegmatikus (→flegma), melankólikus (→melankólia), →szangvinikus.

☞ TESz.; EWUng.→ melankólia, trádor