kokett ∆ A: 1771 kokett [✐] (MNy. 30: 32); 1799 coquet (Csokonai: ÖM. 1/2: 596); 1806 kokétkodván (NSz.) J: ‹fn› 1771 ’kacér nő | Kokette’ (↑) | ‹mn› 1799 ’kacér | kokett’ (↑)

kokettéria ∆ A: 1792 Koketteria (NSz.); 1793 kokketeria (NSz.); 1805/ koketterienek (NSz.); 1879 kokettériám (NSz.) J: ’kacérság | Koketterie’

kokettíroz ∆ A: 1810 kokettíroznak (NSz.) J: ’kacérkodik | kokettieren’

kokettál ∆ A: 1887 kokettál (OrszVil. 1887. febr. 12.: 108) J: ’kacérkodik | kokettieren’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a kokett és a kokettéria nemzetközi szók. |  ≡  Ném. kokett, Kokette; ang. coquet, coquette; fr. coquet, coquette; stb.: ’kacér, kacér nő’; – a franciából terjedt el [< fr. coq ’kakas’] | ném. Koketterie; ang. coquetry; fr. coquetterie; stb.: ’kacérság, kacérkodás’.  ⇒⌂  A magyarba a francia és német nyelvből került; a kokettéria latinosított végződésű.

A kokettíroz német jövevényszó. |  ≡  Ném. kokettieren ’kacérkodik, kokettál’ [< fr. coqueter ’ua.’].

A kokettál származékszó. |  ⌂  A kokettíroz-ból keletkezett képzőcserével; vö. →blamíroz, →gazsulíroz stb.

☞ D. Éltes: FrSz. 47; TESz.; EWUng.→ kokárda, kokott, koktél