kodácsol × A: 1585 kodatsolni [sz.] (Cal. 808); 1598 kodatzol (Baranyai Decsi: Adag. 176); 1761 Kodátsal (NSz.); 1790 koldátsol (NSz.); 1838 kotácsol (Tsz. Karál a.); 1839 kadácsol (NSz.) J: 1 1585 ’kotkodácsol | gackern, gacksen 〈Huhn〉’ (↑); 2 17. sz. ’csörög 〈a szarka〉 | rufen, schwatzen 〈Elster〉’ (Thaly: VÉ. 2: 171); 3 1761 ’lármázik, fecseg | lärmen, schwatzen’ (↑)
kotkodácsol A: 1713 kotkodatsol (Kis-Viczay: Sel. 44); 1774 katkadátsol (NSz.); 1788 kotkotátsolo [sz.] (NSz.) J: 1 1713 ’〈tyúk〉 sajátos, rá jellemző hangon szól | gackern, gacksen 〈Huhn〉’ # (↑); 2 1807 ’lármázik, fecseg | lärmen, schwatzen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő, amely a kotkodácsol kifejezésben tkp. kettős alakban van jelen, összefügg a →kotlik szóval és a →kotyog szócsaláddal. A végződés gyakorító képző. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: cseh kdákati; ukr. кудкудакати; stb.: ’gágog, fecseg, locsog, kotkodácsol ‹tyúk›’. ∼ Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: kotkodál ’ua.’ (1851: Erdélyi: Közm. 399); kodál ’ua.’ (1877: NSz.). Szintén ugyanebből a tőből: kota ’‹tyúkhívogató szó›’ (1794: NSz.). ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1576 Kotha [szn.] (MSzA. 27: 11). ∼ A kotkodács (Kassai: Gyökerésző 3: 181) a kotkodácsol-ból jött létre elvonással.