kliens A: 1718 Cliense (MNy. 79: 127); 1802 klienseinek (NSz.) J: 1 1718 ’védenc | Schutzbefohlener’ (↑); 2 1793 ’ügyfél, megbízó | Klient’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. cliens ’védett, pártfogolt, védelem alá helyezett, jobbágy ‹különösen egy patríciusé›’, (h.) ’védett, pártfogolt; ügyfél, kliens; szolgáló, szolga; tanuló’ [vö. esetleg lat. (in)clinare ’hajlít, elhajlít, megdönt’]. ≋ Megfelelői: ném. Klient; fr. client; stb.: ’ügyfél, kliens, vevő’. ⌂ A szóvégi s-hez a magyarban vö. →evidens stb. ∼ Idetartozik: (R.) klientéla ’patrónusi védelem; jogi ügyfelek köre’ (1601: MonÍrók. 7: 150), amely a lat. clientela ’védelem, menedék, oltalom; jogi ügyfelek köre’ szóból ered.
☞ TESz.; EWUng.→ klinika