klázli × A: 1700 k. klázlibul (Thaly: VÉ. 2: 309); 1791 üveg glászliban (NSz.); 1797/ glazlikat (NytudÉrt. 82: 178); 1829 Kalázli (MNy. 60: 120); 1839 kelázli (NytudÉrt. 82: 178); 1860 kėlázli (MNyszet. 5: 67); nyj. karázli (MTsz.); kázli, kelajszi (ÚMTsz.) J: 1 1700 k. ’üvegpohár | Trinkglas’ (↑); 2 1888 ’üvegkancsó | Krug aus Glas’ (Nyr. 17: 335)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) glásl, (h. baj.-osztr.) klāzl̥: ’(kis) ivópohár’ [< ném. Glas ’egy fajta törékeny anyag; ivópohár’]. ⌂ A szó eleji k ~ g-hez vö. →giccs, →gitt stb. A magyar változatok mindenekelőtt a mássalhangzótorlódás feloldásával és elhasonulással keletkeztek.
☞ TESz.; EWUng.→ glazúr