kivált A: 1667 kivált (SzT.) J: ’különösen, kiváltképp(en) | besonders 〈als Adv.〉’ – De vö. 1506 k. kivaltkeppen valok ’ua.’ (OklSz.); 1524 kẏwalth kepen ’ua.’ (MNy. 19: 127); 1535 kiual kęppen ’ua.’ (Ozorai: Vit. B6a); 1551 keualképen ’ua.’ (NySz.)
kiváló A: 1822 kiváló (TudGyűjt. 6/2: 54); 1845 Kiváló (Fogarasi: MNSegédsz.) J: ’kitűnő, kimagasló | vorzüglich, hervorragend’
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a kivált egy összetétel előtagjának önállósulásával keletkezett. | ⌂ A kiváltképpen (↑) szóból jött létre. A kiválik ’elkülönül’ (1635: NySz.) (ez a →ki² + →válik ’szétválik, elkülönül’ befejezett melléknévi igenevéből + →-képpen szavak összetételéből keletkezett.
A kiváló egy összetétel előtagjának önállósulásával keletkezett. | ⌂ Ez a kiválóképpen való ’különös, rendkívüli’ (1585: Cal. 996) szókapcsolatból jött létre. Ez a szókapcsolat a kiválik folyamatos melléknévi igenevének + →-képpen és →való ’vmi van vhol, vmi vhol található’ összetételéből önállósodott. A kiváló keletkezéséhez idegen nyelvű példák is hozzájárulhattak, pl. lat. excellens; ném. hervorragend; stb.: ’remek, nagyszerű’. ∼ Idetartozik: (R.) kivált (1516: GömK. 226), amelynek jelentése és szófaja azonban tisztázatlan.
A kivált melléknév szintén önállósulás. | ⌂ A kivált ’elkülönült, különvált’ (1752: MNy. 53: 517) ugyanazokból a tagokból keletkezett mint a kivált határozószó, de ezektől függetlenül jött létre.
A szócsaládhoz még | ⌘ Egyes származékok, mint például a kiváltság ’előjog’ (1794–1795: NyF. 14: 33–34), kiváltságos ’előjogokat élvező, privilegizált’ (1835: Tzs. Privilegirt a.) a kivált melléknévből fejlődtek ki a nyelvújítás idején.
☞ TESz. kiváló a. is, kiváltság a. is→ -képpen, ki², válik, való