kisze × A: 1759–1762 kiszijnél (MNy. 51: 362); 1767 kiſʒil (Pápai Páriz–Bod: Dict. 404); 1781 Kiszílynek, Kiszire (MHírm. 394, 411); 1835 Korpakisze (TudGyűjt. 2: 31); 1838 Kesze (Tsz.); nyj. kiszí (MTsz.) J: 1 1759–1762 ’zablisztből készült, kocsonyaszerű savanykás pép | gallertartiger säuerlicher Hafermehlbrei’ (MNy. 51: 362) (↑); 2 1835 ’savanyú gyümölcs- v. korpaleves mint böjti étel | saure Obst- od. Schrotmehlsuppe als Fastenspeise’ (TudGyűjt. 2: 31) (↑); 3 1899 ’lánynak felöltöztetett (szalma)bábu, amelyet a virágvasárnapi téltemetéskor vízbe dobnak | als Mädchen angekleidete Strohpuppe, die beim Winterbegräbnis am Palmsonntag ins Wasser geworfen wird’ (Ethn. 10: 396)

Szlovák és ukrán jövevényszó. |  ≡  A 2., 3. jelentésben a szlk. (N.) kyseľ ’egy fajta savanyú leves; bábu, amelyet téltemetéskor vízbe dobnak’; az 1. jelentésben az ukr. кисіль ’kocsonyaszerű étel lisztből, gyümölcsléből v. tejből’ [az eredetéhez vö. →keszőce]. Vö. még le. kisiel; or. кисель: ’kocsonyaszerű étel burgonyalisztből’; stb.  ⌂  A 2., 3. jelentésében a palóc nyelvjárásban, az 1. jelentésben a székely nyelvjárásban él. A szóvégi magánhangzós változat ly > j ~ l > Ø hangváltozással keletkezett. A 3. jelentés a 2. alapján érthető: a nagyböjt temetésének jelképéről van szó.

☞ MNy. 1: 166; Kniezsa: SzlJsz. 267; TESz. kiszt a.; EWUng.→ keszőce