kisded A: 1283/ Kysdedboy [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 364); 1354 Kusded [szn.] (OklSz.); 1372 u./ kÿſded (JókK. 28); 1493 k. kýsdeggee (FestK. 170); 1553 kisdet (NySz.); 1790 kisdég (MNy. 38: 208) J: ‹mn› 1 1283/ ’kis, nem nagy | klein’ (Wenzel: ÁÚO. 9: 364) (↑); 2 1372 u./ ’kevés | wenig, gering’ (JókK. 28) (↑) | ‹fn› 1354 ? ’kisgyermek | kleines Kind’ (OklSz.) (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 24ra) Sz: kisdedség 1372 u./ kÿſdedſeget (JókK. 5)
Származékszó. | ⌂ A →kis ’kicsi; kevés’ -ded kicsinyítő képzős alakja; vö. gyermekded (→gyermek), kicsinyded ’kevés’ (1495 e.: GuaryK. 134). A szóvégi g egyes változatokban valószínűleg elhasonulás eredménye. A nyelvújítás korában a -ded kicsinyítő képző önálló szóként is használatos volt; vö. ded ’kicsi’ (1806: Szily: NyÚSz.), ded ’kisgyerek’ (1838: Tzs.).