kirándul A: 1657 kirándult (SzT.) J: 1 1657 ’kimegy, kifut; vhová megy, utazik | ausgehen, auslaufen; hingehen, hinfahren’ (↑); 2 1771 ’szórakozás, felüdülés végett kisebb-nagyobb utat tesz | einen Ausflug machen’ # (NSz.) Sz: kirándulás 1823 kirándúlás (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ausflug a.)
Összetett szó. | ⌂ A →ki² (igekötő) + a rándul ’hirtelen távozik’ (→ránt¹) összetétele. A 2. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett és terjedt el. Hasonló szemlélethez vö. ném. Ausflug; szbhv. izlet: ’kirándulás’, tkp. ’repülés, ide-oda repülés’.