kintorna ∆ A: 1416 u./³ kyntornalÿa[tok?] (AporK. 30); 1877 kíntorna (Nyr. 6: 103); 1898 kenternyál [sz.] (Rell: LatSz. 42); nyj. këntërnál [sz.] (MTsz.) J: 1 1416 u./³ ? ’egy fajta pengető hangszer | Art Zupfinstrument’ (↑), 1470 ’ua.’ (SermDom. 2: 475); 2 1780 ’verkli, sípláda | Drehorgel’ (PallasLex. Kintorna a.) Sz: kintornál 1416 u./³ (↑) | kintornás 1469 Kyntornas [szn.] (OklSz.)
Jövevényszó, valószínűleg a németből (baj.-osztr.). | ≡ Ném. (R. baj.-osztr.) kinterne ’egy fajta pengetős hangszer, citera’, (kfn.) quintërne ’öthúros lant’ [? < lat. (k.) quinterna ’egy fajta pengetős hangszer’, amely csak egy adatból ismert]. ⌂ A szó belseji í a →kín szó népetimológiás hatására keletkezett. A szó belseji o hangrendi kiegyenlítődés eredménye.
☞ TESz.; EWUng.→ könting