kinn A: 1416 u./² kun (MünchK. 19ra); 1490 k. chin (ÁbelSzj.); 1592/ ? kinnülő (NSz.); 1641 kinn (NySz.); 1708 Künn (Pápai Páriz: Dict.); 1754 kǘn (NSz.) J: 1 1416 u./² ’zárt(nak felfogott) terület határain kívül | außen, draußen’ # (↑); 2 [ ~ van] 1547 ’〈pénz〉 kölcsönvevőnél van | aus(stehen), außen(stehen) 〈Geld〉’ (LevT. 1: 38); 3 1585 ’(a szokásosnál) kijjebb | weiter draußen (als üblich)’ (Cal. 194)

kint A: 1669 kint (NySz.); 1808 Künt (Sándor I.: Toldalék); 1843 künött (NSz.); nyj. künd (ÚMTsz.) J: ’zárt(nak felfogott) terület határain kívül | außen, draußen’ #

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A szócsalád alapja a kinn, amelynek eredeti változata a kin a (R.) ki ’külső(ség), külalak’ (→ki²) szóból keletkezett -n helyraggal. A kinn alak ragkettőzéssel fejlődött ki belőle.

A kint ragszilárdulás. |  ⌂  A kint az eredeti kinn változatból jött létre -t helyraggal; vö. fent (→fenn).  ∼  Idetartozik: künnen ’kint, kívül’  (1891: NSz.), amely az -n helyrag halmozásával keletkezett.

☞ TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 270; EWUng.→ ki²UN UEW. № 1776