kilenc A: 1378 Kylenchkuthaga [hn.] (OklSz.); 1405 k. kilench ʒaʒ (SchlSzj. 179.); 1416 u./¹ kilènć (BécsiK. 89); 1490 k. chilens (ÁbelSzj. 215a); 1526 Kelencz [szn.] (MNy. 25: 312); 1560 killencz ezert (RMNy. 2/2: 163); 1829 kélentz (EgriTanFőiskKözl. 5: 399) J: ’nyolcnál eggyel több | neun’ # Sz: kilenced 1416 u./¹ kilèncèd ’kilencedik | neunter’ (BécsiK. 302); 1511/ ’adófajta | Art Abgabe’ (TörtTár 1903: 416); 1533 ’egy kilenced résznyi | Neuntel’ (Murm. 2602.) | kilencedik 1416 u./³ Kilenւedik (AporK. 166) | kilences 1454 Kylences [szn.] (OklSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg belső fejlődés. |  ⌂  A →kívül eredeti kül ~ kil alakból (vö. →kijjebb) keletkezhetett. A ’vmin kívül, vmi kivételével’ szó jelentés arra vonatkozhat, hogy a tízes szám még nincs elérve. Rokon értelmű szavak az obi-ugor nyelvekben: vog.  (É.) åntellåu ’kilenc’, tkp. ’oldal a tízhez’; osztj.  (DN.) ări̯oŋ ’kilenc’, tkp. ’még egy a tízig’. – Az n talán helyhatározórag; a c a ’tíz’ jelentésű szó maradványa lehe a rokon nyelvekben; vö. még →harminc, ill. annak szó belseji n nélküli változata.

☞ Bárczi: SzófSz.; NyK. 66: 260; TESz.; MSzFE.; Honti: Zahlw.; EWUng.→ kijjebb, kilencven, kívülUN UEW. № 1776