kiebrudal A: 1844 kiebrudalnák (PestiD. 1844. okt. 20.: 35); 1845 kiebrudalták (NSz.) J: ’gyalázatosan, csúful kihajít, kidob | schmählich hinauswerfen’
Összetett szó. | ⌂ A →ki (igekötő) + az önálló szóként nem adatolt ebrudal ’kidob, kihajít’, tkp. ’kutyát egy bottal kikerget’ összetételéből keletkezett. Az ebrudal szó -l igeképzővel keletkezett az ebrúd (eb + →rúd) összetételből. Ez az összetett szó -n szuperesszívusz raggal ellátott alakban csak szószerkezetben fordul elő; vö. ebrúdon kivet ’kikerget’ (1598: Kertész: Szok. 62), ebrúdon elűz ’ua.’ (1647: NySz.) stb. Az ebrudal a korábbi szószerkezetek alapján keletkezhetett.
☞ Kertész: Szok. 62; O. Nagy: MiFán 73; TESz.; EWUng.→ eb, ki², rúd