kevély A: 1355 Kewel [hn.] (AnjOkm. 6: 280); 1372 u./ keuel (JókK. 17); 1380 k. kewyl (KönSzj. 58.); 1416 u./¹ kèuėlec (BécsiK. 31); 1416 u./¹ kèuė'lſėǵo̗ [sz.] (BécsiK. 77); 1553 Koͤuélyek (NySz.); 1588 kiuelieknek (Frankovics: Haszn. 113b); nyj. këvíl (ÚMTsz.) J: ’fennhéjázó, elbizakodott, gőgös, büszke | hochmütig, stolz’ # Sz: kevélykedik 1372 u./ keuelkedÿenek (JókK. 113) | kevélység 1372 u./ kevelſeged (JókK. 17) | kevélységes 1416 u./¹ kèuelſegeſt (BécsiK. 278) | kevélységű [főleg szókapcsolatban] 1416 u./¹ kèuė'lſėǵo̗ (↑)

Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a →kövér szóval lehet összefüggésben. A szóvég -l > -ly denominális vagy deverbális névszóképzőnek tűnik; vö. →személy, ill. →fogoly¹. A testi és lelki tulajdonságok jelentéstani kapcsolatához vö. →epe, →gőgös stb.  ⚠  A →kő-vel való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ TESz.; UrAltJb. 55: 39; EWUng.→ kövér