keszkenő A: 1395 k. keʒkeneu (BesztSzj. 1230–1232.); 1405 k. keʒkene (SchlSzj. 1819.); 1556 kezkenyoͤ (OklSz.); nyj. këszkënő (MTsz.) J: ’(kisebb) kendő | (kleineres) Tuch, Taschentuch’
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel a →kéz szó kez változatából + a ken szó kenő folyamatos melléknévi igenevének jelöletlen tárgyas alárendelő összetételéből keletkezett. Eredetileg a kéz megtörlésére szolgáló kendőre utalt, az összetétel elhalványulása után fokozatosan más kendők megnevezésére is. Miután összetételként teljesen elhalványult, szószerkezetekben is előfordult, amelyekben az előtag vagy az utótag megismétlődik; vö. kézi keszkenő ’törülköző, kéztörlő ‹mindennapos használatra›’ (1527: Heyden: Puerilium 37); kendő keszkenő ’ua.’ (1558: OklSz. kendő-keszkenő a.); stb.