keskeny A: 1075/ keſekun [hn.] (MNL (OL) Dl. 235996); 1093/ keſkenueulgh [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1314 Keseken [hn.] (OklSz.); 1358 Keskenuelg [hn.] (OklSz.); 1367/ kezkunuiz [hn.] (OklSz.); 1416 u./² kèſkeṅ (MünchK. 13rb); 1532 kesko̗n (TihK. 105); 1585 Keskénység [sz.] (Cal. 460); 1699 Késkeny (MNy. 38: 208); 1805 keskëny (NSz.); nyj. köskin (ÚMTsz.) J: ’vékony, szűk | schmal, eng’ #
Valószínűleg belső keletkezésű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A tő bizonytalan eredetű és esetleg a →keshedt szócsaláddal hozható összefüggésbe. A szóvég névszóképzőnek tűnik, egy ilyen képzési mód azonban szokatlan. Eredetileg feltehetőleg háromszótagos szó volt; a keskeny alak a második nyílt szótagban lezajlott hangzókieséssel keletkezhetett. Az eredeti jelentés ’kisebb szélesség, zsugorított, sorvadt’ lehetett. ⚠ A →keshedt-től független finnugor magyarázata téves.
☞ TESz.; UEW. 137, 855; EWUng.→ keshedtUN UEW. № 266; UEW. № 1773