keshedt × A: 1807 keshedt (MagyFűvészk. 1: 86); 1838 Kesedt (Tsz.); nyj. kessett [d-t] (MTsz.) J: 1 1807 ’hasadt, szakadt | zerrissen’ (↑); 2 1838 ’kopott, elnyűtt | abgenutzt, verschlissen’ (↑); 3 1895 ’silány | gering, mager’ (NSz.); 4 1897 ’sovány, beesett mellű | hager, spindeldürr’ (NSz.)

keshed × A: 1825 Kessedni [sz.] (NSz.); 1831 keshed (Kreszn.); nyj. kesed (MTsz.) J: 1 1825 ’avul; kopik | veralten; verschleißen’ (↑); 2 1831 ’hasad, szakad; kifakad | reißen 〈intrans.〉; aufbrechen 〈intrans.〉’ (Kreszn.); 3 1865 ’fakul, mattul | abschießen, matt werden’ (CzF.)

A szócsalád alapja, a keshed valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) kańś- ’elemészt, elsorvaszt, eltűnik’; osztj.  (V.) käńť- ’lefogy, lesoványodik’ [ugor *käńćɜ ~ *käćɜ: ’sovány; lefogy, lesoványodik’].  ⌂  A magyarban a tő mint az ugor *käćɜ igenévszó névszóként szilárdult meg; a szó belseji *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →keserű, →les stb. A szóvég -hed denominális igeképző; vö. bűnhődik (→bűn), hírhedik (→hír) stb. Az ugor alapjelentésből a keshed 1. jelentése egy ’lefogy, lesoványodik’ > ’sovány lesz’ > ’elkopik’ jelentésfejlődéssel magyarázható. A 2., 3. jelentés metonímia.

A keshedt származékszó. |  ⌂  A keshedt a keshed szóból -t befejezett melléknévi igenévképzővel keletkezett; vö. →hírhedt.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A szócsalád sokáig csupán a nyelvjárásokban élt, ez későbbi adatoltságát is megmagyarázza.

☞ NyK. 68: 422; TESz.; MSzFE. keshed a.; EWUng.→ keskeny