keserű A: 1138/ Keſeru [szn.] (MNy. 32: 203); 12. sz. Kesereu [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 89); 12. sz. vége/ keſeruv (HB.); 1228 Keserey [szn.] (OklSz.); 1236 Kueserew [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 602); 1416 u./¹ kèſèꝛo̗ (BécsiK. 18); 1433 Keserethelek [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 335); 1495 k. ko̗ſeruſege [sz.] (MNy. 6: 23); 1533 Koͤſſeroͤ (Murm. 1446.); 1536 keſerÿſeget [sz.] (Pesti: Fab. 13b) J: ‹mn› 1 12. sz. vége/ ’az epe ízéhez hasonló ízű | bitter’ # (↑); 2 13. sz. közepe/ ’gyötrelmes | qualvoll’ (ÓMS.); 3 1519 ’kellemetlen, kínos | lästig, peinlich’ (JordK. 825); 4 1750 ’kiábrándult, csalódott | (v)erbittert, enttäuscht’ (NySz.) | ‹fn› 1 1803/ ? ’szomorúság, bánat | Betrübnis, Bitternis’ (NSz.), 1807 ’ua.’ (NSz.); 2 1890 ’gyomorkeserű 〈egy fajta ital〉 | Magenbitter 〈Getränk〉’ (NSz.) Sz: keserűség 1372 u./ [sz.] (JókK. 125) | keserűséges 1372 u./ keſerewſeges ’az epe ízéhez hasonló | bitter’ (JókK. 125)

keserít A: 1416 u./¹ megkèſèreitettetec (BécsiK. 57); 1532 kessero̗tel (TihK. 26); 1560 k. megh keseryttetóth [sz.] (GyöngySzt. 746.) J: 1 1416 u./¹ ’elszomorít, megbánt | verbittern’ # (↑); 2 1519 ’keserű ízűvé tesz | bitter machen’ (JordK. 902)

kesereg [1] A: 1470 keſergetek (SermDom. 2: 213); 1512 k. keserug (WeszprK. 4); 1527 keſeroͤghny [sz.] (ÉrdyK. 608); 1594 e./ keſeregj (Balassi: Ist. A7a); 1805 keſerëg (NSz.); nyj. köserögnék (NépkGy. 6: 58) J: 1 1470 ’bánkódik, szomorkodik vmi miatt | über etw klagen, trauern’ # (↑); 2 1528 ’sirat vkit | beweinen, betrauern’ (SzékK. 240); 3 1784 ’senyved, nyomorog | siechen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 25)

keserül A: 1493 k. keserewlý (FestK. 143); 1515 k. kesserewletek (AporK. 215); 1536 Meg keſerÿle (NySz.); 1549/ keſoͤruͤlitec (Tinódi: Cronica c3a); 1598 koͤſͤeruͤlnoͤd [sz.] (Baranyai Decsi: Adag. 194) J: 1 1493 k. ’szánakozik vkin, megsajnál vkit | bemitleiden’ (↑); 2 [főleg meg~] 1720 ’megkeseredik | bitter werden’ (NSz.); 3 [főleg meg~] 1808 ’megszenved | bitter bereuen’ (NSz.); 4 1810 ’keserűnek tart | für bitter halten’ (NSz.)

keseredik [3] A: 1493 k. megh keserěttem [d-t] (FestK. 391); 1495 e. meg keſero̗dec [▽] (GuaryK. 79); 1574 meg koͤseredoͤt [sz.] (NySz.); 1591 Meg kesereznec (NySz.); 1600 k. kesseredem (BrassSzt. 21); 1793 keserëdik (NSz.) J: 1 [főleg el~ik, meg~ik] 1493 k. ’elszomorodik | verbitter werden’ (↑); 2 [meg~ik] 1541 ’keserűvé válik | bitter werden’ # (Sylvester: ÚT. 2: 146)

keserves A: 1506 keserues (WinklK. 74); 1550 k. kezerwesen; kewserwesseg [sz.] (KolGl.) J: ‹mn› 1 1506 ’szomorú, elkeseredett 〈személy〉 | traurig, erbittert 〈Person〉’ (↑); 2 1512 ’fájdalommal telt, keserűséget okozó | schmerzlich, sauer’ # (WeszprK. 5); 3 1519 k. ’keserűséget, fájdalmat kifejező | kläglich, bitterlich’ # (DebrK. 59); 4 1560 k. ’keserű | bitter’ (GyöngySzt. 1173.); 5 1787 ’nehéz munkából, kínos erőfeszítésből eredő, így szerzett vmi | sauer erworben’ # (NSz.); 6 1844/ ’〈enyhe szitkozódásként〉 | 〈als Schimpfw. in mildem Fluch〉’ (NSz.); 7 1848/ ’hitvány, értéktelen | wertlos, geringwertig’ (NSz.) | ‹fn› 1 1788 ’halottsirató személy | Klageweib’ (NSz.); 2 1879 ’kesergő, szomorú dallamú zenemű | trauriges Musikstück’ (NSz.)

keserv A: 1513 keserwel (CzechK. 51) J: ’bánat, lelki fájdalom | Leid, Betrübnis’ R: keservébe [a ~ébe!] 1847 ’〈átkozódásként〉 | 〈als Schimpfw. in Verwünschungen〉’ (NSz.) | keservét [a ~ét!] 1853/ A keservét ’ua.’ (NSz.)

kesernyés A: 1645 Kesernyés (NySz.); 1782 kesernyǘs (NSz.); 1793 kesernyö́s (NSz.); 1805 kesernyes (NSz.) J: 1 1645 ’kissé keserű | etw bitter, bitterlich’ # (↑); 2 1754 ’kellemetlen, kínos; nehezen elviselhető, fájdalmas | unangenehm, peinlich; schwer, schmerzlich’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai örökségek, ugor kori tő, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (K.) kwåśkėrtaχt- ’savanyú, kesernyés ízű’, (É.) kwosėrtaχt- ’erős, fanyar, keserű ízű v. szagú’ [< ugor *kᴕ̈ćɜ-rɜ ’keserű’ < ugor *kᴕ̈ćɜ ’keserű’].  ⌂  A szó belseji *ć > m. s változáshoz vö. →hős, →ős stb.

A keserű származékszó. |  ⌂  A keserű szó -ű folyamatos melléknévi igenévképzővel keletkezett.

A keserves származékszó. |  ⌂  A keserves szó belseji v-je a képző több irányú továbbfejlődésének eredménye az ősmagyar korban (vö. →hamu); a szóvégi s melléknévképző.

A keserv elvonás. |  ⌂  A keserv szó elvonással jött létre a keserves-ből.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az igék különböző igeképzőkkel keletkeztek, a kesernyés szó -ny névszóképzőt (vö. →bizony) és -s melléknévképzőt tartalmaz. – A szó elvont jelentései az eredetileg az ízlelőképességre vonatkozó konkrét jelentésen alapulnak. A jelentésekhez vö. →édes, →fanyalog; vö. még lat. amarus ’keserű, rossz izű; ingerült, hirtelen haragú, indulatos; éles, bántó, gúnyos ‹beszéd›’, amaritudo ’keserűbb íz; keserűség, elkeseredés’, amarescere ’megkeseredik; elkeseredik’.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1787