keresztül A: 1529 e. kereztwl (VirgK. 53); 1553/ koͤroͤʃʒtuͤl koſul (Tinódi: Cronica Q1b); 1604 koͤroͤʃʒtoͤl koſol (Szenczi Molnár: Dict. Contortúplico a.); nyj. Kërësztö̂-szalmât (MTsz. [keresztül szalma] a.) J: ‹hsz› 1 1529 e. ’keresztül-kasul, minden irányban | kreuz und quer’ (↑); 2 1560 k. ’keresztbe, keresztben | quer’ (GyöngySzt. 1549.); 3 1604 ’visszásan | verkehrt’ (Szenczi Molnár: Dict. Tranſversa a.); 4 1785 ’át, egyik végétől a másikig | (hin)durch’ # (NySz.) | ‹névutó› 1 1604 ’egyik oldaltól a másikig, át, vmit keresztezve | durch, über’ # (Szenczi Molnár: Dict. Colúrus a.); 2 1842 ’az idő egész tartama alatt, át | während; (eine Zeit) hindurch’ # (Simonyi: Hat. 2: 176); 3 1880 ’révén, közvetítésével | mit Hilfe von, durch Vermittlung von’ (Simonyi: Hat. 2: 176)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →kereszt¹ szóból keletkezett -l ablatívuszraggal (latívuszrag, ill. helyrag szerepében); vö. →fölül, →körül stb. Eredetileg helyhatározószó lehetett; a határozói jelentések az eredeti 2. jelentésből feljődtek ki; az 1., 4. jelentések metonimikusak, a 3. jelentés elvont lehet. Névutóvá mozgást kifejező állapothatározós igei szószerkezetből vált, a mondathangsúly eltolódásával.

☞ Sebestyén: Névut. 107; TESz.; EWUng.→ kereszt, keresztül-kasul