kenyér A: 1138/ ? Cuner [szn.] (MNy. 32: 204); 1171 ? Kengerec [hn.] (MNL (OL) Dl. 200616); 13. sz. második fele/ kuner (GyS.); 1317 ? Cogner [hn.] (MNy. 42: 67); 1320 ? Kunyrthu [hn.] (MNy. 42: 66); 1372 u./ keneret (JókK. 27); 1389 kenyr [szn.] (MNy. 63: 367); 1395 k. kenyér, kÿner (BesztSzj. 1264., 1250.); 1416 u./¹ kėṅėꝛèt (BécsiK. 5); 1456 k. keneÿer (SermDom. 2: 337); 1466 ? Kegyery [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 763); 1481 e. gannier (MNy. 85: 6); 1519 k. ko̗ńeremet (DebrK. 377); 1548 kerenye (LevT. 1: 51); 1744 Kényer (MNy. 65: 337); nyj. kënyër (ÚMTsz.) J: 1 1138/ ? ’gabonalisztből sütött ennivaló | Brot’ # (↑), 13. sz. második fele/ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./² ’az élet fenntartásához szükséges táplálék; a megélhetéshez szükséges anyagiak | zum Lebensunterhalt nötige Nahrung; die zum Unterhalt erforderlichen Mittel’ (MünchK. 12rb); 3 1668 ’szokás, tulajdonság | Fach, Gewohnheit 〈in Redewendungen wie: das ist nicht mein Fach, das ist nicht meine Gewohnheit〉’ (NySz.) Sz: kenyeres 1327 Kuneres [szn.] (OklSz.); 1636 ’cimbora, cinkos | Kumpan’ (NySz.) | kenyerez 1666 kenyereznec ’kenyeret eszik | Brot essen’ (NySz.); [le~] 1937 ’megveszteget | bestechen’ (Sauvageot: MFrSz.)

Jövevényszó, valószínűleg a permi alapnyelvből. |  ≡  Vö. votj.  (Sz.), (M.), (G.) keńi̮r, (K.) keŋe̮r: ’kása, dara, pép’ [ismeretlen eredetű].  ⌂  A szó belsejében permi *ŋ > m. ny hanghelyettesítés ment végbe. A magyar és a votják szó nem vezethető vissza a közös finnugor alapalakra, ahol a finnugor *ŋ a korai ősmagyarban a *g > *γ fejlődésen ment keresztül. A jelentésfejlődés a magyarban ment végbe. Az 1. jelentésből, az ’egy fajta kása v. pép, árpagyöngyből készült étel’ jelentésen alapulva keletkezett jelentésbővüléssel a 2. és 3.  ∼  Idetartozik a Kegyery  [hn.]  (1466: Csánki: TörtFöldr. 2: 763) adat, így a változatokban egy szó belseji ny > gy hangváltozás következhetett be; ehhez vö. →mony > →mogyoró.

☞ FUF. 14: 86; SFU. 2: 49; ALH. 19: 332; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fehér-, kenyértörés, majom-, szentjánoskenyér