kender A: 1192/ ? Kenderez [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); 1231 ? Kendurochoy [ɔ: kendurothoy] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 237); 1256/ Kendurturlow (OklSz.); 1334 Kenderusveulgh [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 361); 1395 k. kender (BesztSzj. 474.); 1560 k. kendór (GyöngySzt. 3659.); 1805 kendër (NSz.) J: 1 1192/ ? ’érdes, szeldelt levelű, magasra növő kétlaki rostnövény | Hanf’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1519 ’len | Flachs’ (JordK. 246)
Ótörök jövevényszó. | ≡ AH. kändir; CC. kändir; oszm. kendir; csuv. kanᴅǝ̑r; stb.: ’kender; len’. A török nyelvben esetleg jövevényszó egy indoeurópai nyelvből. ⌂ A magyarba átkerült alak *kändir. Magyarországon a kendert a rostjai és az olajos magvai miatt már a 9. sz.-ban termesztették.
☞ MNy. 3: 253; TESz.; MSFOu. 151: 271; Ligeti: TörK. 290; EWUng.→ kenderike, kendermagos