ken A: 1138/ ? Kene [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1372 u./ meg kentlenny (JókK. 93); 1416 u./¹ meg kènic (BécsiK. 111); 1512 k. kezko̗neuel [sz.] (WeszprK. 45); 1524 kenÿed el (OklSz. elken a.); 1536 keend (NySz.) J: 1 1372 u./ ’puha anyagot vmely felületre vékony rétegben rávisz, ott elsimít; vmely felületet puha anyag vékony rétegével bevon | schmieren; über-, bestreichen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’töröl; dörgöl | wischen; reiben’ (↑); 3 [főleg fel~] 1416 u./¹ ’felavat 〈megtisztelő hivatásra〉 | einweihen’ (BécsiK. 179); 4 [el~] 1524 ’〈ügyet, bajt, hibát〉 elsimít, meg nem történtté tesz | vertuschen’ # (↑); 5 [vkit meg~, vkinek a kezét meg~i] 1552 ’megveszteget | bestechen’ (Heltai: Dial. H6b); 6 [vkire ~] 1565 ’rossz cselekedetet vkire ráfog | jmdm etw ahnängen’ # (NySz.); 7 1577 k. ? ’masszíroz | massieren’ (OrvK. 45), 1590 ’ua.’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 134); 8 1585 ’fest, kikészít 〈arcot〉 | schminken’ (Cal. 438); 9 [meg~] 1777 ’megver, elpáhol | prügeln’ (NSz.) Sz: kenet 1372 u./ ’kenőcs, balzsam | Salbe, Balsam’ (↑); 1676 ’kenés, balzsamozás | Salben, Balsamieren’ (AkNyÉrt. 24/13: 24); 1795 ’túlzó, képmutató ájtatosság; édeskedő kifejezésmód | Scheinheiligkeit; übertriebene Andacht; salbungsvolle Art’ (NSz.) | kendez 1495 e. kendo̗ʒeſeiert [sz.] ’szépítkező kenegetés | schminken’ (GuaryK. 95); 1519 k. kendewzwen [sz.] ’ua.’ (DebrK. 545) | kend 1578 kendetlen [sz.] ’(el)töröl, dörzsöl | wischen’ (Bornemisza: ÖrdKís. 134), de vö. →kendő | kenőcs 1585 Kenoͤtsel (Cal. 535) | kence 1802 kentse ’kenőcs | Salbe’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 3–8. jelentések az 1. és 2. jelentés alapján alakult ki. A 3. a felkenés külsőségén, a felszentelésen alapul; a 4. jelentéshez vö. →töröl. A kend, kendez származékszavak az elavult 2. jelentéshez kapcsolódnak. A kenet származékszóhoz vö. a 3. jelentést.  ⌘  A kence származékszó a nyelvújítás eredménye.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz. kence a. is; EWUng.→ kendő, keszkenő

kend × A: 1549 ? kedeth [olvasata: kegyelmedet] (LevT. 1: 62); 1553 kend (NySz.); 1557 ke-nek (LevT. 1: 216); 1612 Keteket (LevT. 2: 95); 1710 kiend (RákFLev. 3: 7); 1717 kéd (Mikes: TLev. 1); 1763 Ked, keed (NSz.); 1769 kentek (OklSz.); 1770 kêtëk (NSz.); 1843 ké (NSz.); 1847 kejed (NSz.); nyj. këetëk (MTsz.) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

kelmed ∆ A: 1549 ? kemed [olvasata: kegyelmed is lehet] (LevT. 1: 62); 1557 ? ke-med [olvasata: kegyelmed is lehet] (LevT. 1: 216); 1730 kjelmed (Kertész: Száll. 120); 1790 Kelmed (NSz.); nyj. keemetëknek (ÚMTsz.) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

kegyed² ∆ A: 1684 Kegyednek (MNy. 16: 149); 1794 kegymed, kidmöd, kügymöd (NSz.); 1838 kegyend (Tsz.); 1863 kigyentök (Kriza [szerk.] Vadr. 330) J: ’〈megszólításként〉 | 〈als Anrede〉’

Szóösszerántás. |  ⌂  A kegyelmed ’‹megszólításként›’ (→kegyelem) szóból jött létre. Mind szabálytalanul keletkeztek, a kegyelmed különböző hangtani és alaktani alakváltozataiként. Eredetileg írásbeli rövidítésformák voltak. A nyelvhasználatban korábban a társadalmilag magasabban állók megszólítására szolgált, később meglehetősen lekicsinylő jelentést kapott. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. nagyságod, nagysád (→nagy).

☞ MNy. 33: 248; Temesi: Névm. 50; TESz.; EWUng.→ kegyelem