kemence A: 1156 ? Kemence [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1395 k. kemenche (BesztSzj. 520.); 1416 u./¹ kèmencè (BécsiK. 127); 1456 k. peſth chemÿnchebe (SermDom. 2: 510); 1500 Kemewnczes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 kemeenczebó̗l (JordK. 53); 1805 këmëncze (NSz.) J: 1 1156 ? ’sütésre, fűtésre stb. használatos tűzhelyféle, ill. olyan, tűzálló anyagból készített berendezés, amely hevítésre, olvasztásra, izzításra stb. való | Bauern-, Back-, Schmelzofen usw.’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 [~ kőszikla] 1791 ’földpátból, kvarcból stb. álló kőzet, gneisz | Gneis’ (NSz.)

Valószínűleg szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kamenica ’agyagedény, cserépedény; kőfejtő, kőbánya’; szlk. kamenica ’agyagedény, cserépedény; kőház’, (N.) ’kőfejtő, kőbánya; kőkocka, kőlap’; or.  (N.) ка́менница ’kőből rakott kemence az északi oroszok gőzfürdőjében’; stb. [< szláv *kamen- ’kő’].  ⇒⌂  Az átadó nyelv és az átvétel ideje bizonytalan.  ⌂  A származtatás nehézsége, hogy a magyar 1. jelentés pontos előzménye a szláv nyelvekből nem azonosítható. A magyarázatot támogatja azonban, hogy ez a jelentéstani különbség metafora (és metonímia) által áthidalható; a hangalak még határozottabban emellett a származtatás mellett szól. A régi helynév szláv névadáson is alapulhat. A 2. jelentés a lat.  (tud.) Saxum fornacium ’gnájsz, gnejsz’, ’kemenceszikla’.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: kemenke ’kályha, kemence’  (1395 k.: BesztSzj. 518.).

☞ NéprÉrt. 19: 11; Kniezsa: SzlJsz. 261; TESz.; MűvHagy. 19: 97; MNy. 83: 345; EWUng.