keménykötésű A: 1876 keménykötésű (NSz.) J: ’jól megtermett, jó alakú, jó (fel)építésű, stramm | wohlgebaut, stramm’
Összetett szó. | ⌂ A →kemény + a kötésű ’köteggel kötött, ill. egy bizonyos testalkatú’ jelzős alárendelő összetétele. A kötésű a kötés (→köt) származékszóból keletkezett -ű melléknévképzővel és csak szószerkezetekben adatolható. Az összetétel alapja az a nézet, hogy egy egészséges, jó felépítésű, erős ember, ill. fiatal ember erős izomzattal rendelkezik. ∼ Egyéb megnevezések: (R.) erős kötésű ’erős, izmos’ (1859: NSz.); jókötésű ’ua.’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 520).