kemény A: 1211 ? Kemend [sz.] [szn.] (OklSz.); 1267 Kemyn [szn.] (OklSz.); 1372 u./ kemen (JókK. 37); 1416 u./¹ kèmėn (BécsiK. 92) J: 1 1372 u./ ’nehezen elviselhető; súlyos | schwer zu ertragen; schwierig’ (↑); 2 1372 u./ ’rideg, szigorú; könyörtelen | streng, barsch; unbarmherzig’ (JókK. 52); 3 1372 u./ ’vad, kegyetlen, durva | wild, schonungslos, grob’ (JókK. 146); 4 1372 u./ ’zord 〈időjárás〉 | rauh 〈Wetter〉’ (JókK. 28); 5 1405 k. ’szilárd, nyomásnak ellenálló | hart, steif’ # (SchlSzj. 2062.); 6 1462 ? ’állhatatos, kitartó; szívósan, bátran helytálló | fest; stramm’ # (RMKT. 1²: 459), 1495 e. ’ua.’ (↑); 7 1533 ’fanyar, savanyú, keserű | sauer, herb’ (Murm. 2186.); 8 1742 ’értékesnek tartott | hoch eingeschätzt’ (NSz.); 9 1787 ’zöngétlen 〈mássalhangzó〉 | stimmlos 〈Konsonant〉’ (NSz.); 10 1792 ’ásványi sókban gazdag 〈víz〉 | an mineralischen Salzen reich, hart 〈Wasser〉’ (NSz.); 11 1802 ’dúr 〈hangsor〉 | Dur- 〈Tonleiter〉’ (NSz.) Sz: keményedik 1372 u./ megkemenedett (JókK. 52) | keményít 1372 u./ kemeneÿtÿ (JókK. 53) | keménység 1372 u./ kemenſegeÿt (JókK. 9) | keménységes 1372 u./ kemenſeges ’szilárd, erős | hart’ (JókK. 146) | keménységű [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ kèmēſėg̍o̗ (BécsiK. 78) | keménykedik 1490 kemenkedik ’kegyetlenkedik, embertelen, ádáz módon viselkedik | grausam sein’ (MNy. 62: 81) | keményül 1495 e. kemenu̇le ’megszilárdul, megerősödik | hart werden’ (GuaryK. 40) | keményítő 1585 keményitoͤ ’szilárdítószer | Stärke’ (Cal. 65)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. md.  (E.) keme, (M.) kemä ’kemény, szilárd’; ? finn kämä ’merevség; keménység; ridegség, merevség’, kämeä ’vastag, kövér, erős’; – ? szelk. k͔oom ’kemény, rágós’; ? kam. komdə- ’edz’ [fgr. ? uráli *kämä ’kemény, szilárd’]. A szamojéd szó idetartozása a veláris magánhangzók miatt bizonytalan.  ≋  Megfelelője: juk. kim ’ua.’.  ⌂  A szóvég -ny névszóképző; vö. →sovány, →vékony stb. Az elsődleges 5. jelentés konkrét volt. A konkrét és elvont jelentések összefüggéséhez vö. lat. durus ’kemény, szilárd ‹anyag›; fanyar, kesernyés ‹íz›; éles, durva ‹hang›; nyers, faragatlan ‹ember›; edzett; szigorú, barátságtalan ‹időjárás›’; ang. hard ’kemény, szilárd; fáradságos, nehéz ‹út, feladat›; kemény, elkeseredett ‹harc, küzdelem›; zord, rideg ‹időjárás›’; stb.

☞ JSFOu. 30/5: 35; TESz.; MSzFE.; Vir. 1973: 163, 164; SSA. kämä¹ a.; EWUng.→ keménykötésűUN UEW. № 264