kel¹ A: 1193 areínqueleu [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 55); 1372 u./ felkele, kewltuala (JókK. 4: 78); 1416 u./¹ Felkèl (BécsiK. 161); 1416 u./² Kėľ fel [l-j] (MünchK. 9ra); 1519 ffel kýlween [sz.] (JordK. 52); 1521 kwlt (MNy. 9: 445); 1531 k. s-fel kelle (MKsz. 1984: 231); 1539 Keelfel (KulcsK. 10) J: 1 1193 ? ’helyét változtatja, megy, jön stb. | gehen, wandern’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 62); 2 1264/ ? ’keletkezik, származik; kikerül | entstehen, stammen; herauskommen’ (MNy. 10: 82), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 150); 3 [főleg fel~] 1372 u./ ’fektéből, ültéből feláll; felébred | aufstehen; erwachen’ # (JókK. 4); 4 [főleg ki~] 1372 u./ ’〈növény, növényi rész〉 kibújik, kihajt, kinő | aufkeimen’ # (JókK. 78); 5 [főleg ki~] 1384 ’tojásból, petéből kibújik, életre kel | aus dem Ei schlüpfen’ # (OklSz. költ a.); 6 1405 k. ’〈nap, hold, csillag〉 feltűnik az égbolton | aufgehen 〈Gestirn〉’ # (SchlSzj. 125.); 7 1416 u./¹ ’felkerekedik, vmely cselekvésre indul, cselekvésbe kezd | sich aufmachen 〈etw zu tun〉’ (BécsiK. 1); 8 [főleg fel~] 1416 u./¹ ’támad vki ellen; fellázad | angreifen; sich empören’ # (BécsiK. 234); 9 [főleg fel~] 1416 u./¹ ’újra erőre kap | wieder zu Kräften kommen’ (BécsiK. 256); 10 [főleg meg~] 1416 u./² ’〈tészta erjesztő anyagtól〉 megdagad, duzzad | aufgehen 〈Teig〉’ # (MünchK. 20ra); 11 [főleg a kelt, költ (múlt idő, E/3.)] 1498 ’〈levél, irat keltezését bevezető szóként〉 íratott, keletkezett, kibocsáttatott | (ein Schriftstück) wurde ausgestellt, gegeben’ (MNy. 32: 53); 12 [főleg el~] 1526 ’〈pénz, anyag, áru〉 fogy, kiadásra, felhasználásra, eladásra kerül | ausgehen 〈Geld, Vorrat〉’ # (OklSz. elkel a.); 13 [főleg el~] 1535 k. ’kárba vész, elvész; elmúlik | verlorengehen; verschwinden’ (Zay: Lánd. 65.); 14 1551 ’〈kelés, daganat〉 nő, keletkezik; 〈testrész〉 gyulladásba jön, meggyűlik, megdagad | entstehen, wachsen 〈Geschwür〉’ (NySz.); 15 [ma csak el~] 1597 ’jól jön, szükséges | nötig sein’ (NySz.) Sz: kelt 1264/ Ogogkelthew [sz.] [hn.] ’kifejt, kibányász | abbauen, fördern 〈Bergbau〉’ (MNy. 10: 82); 1384 ’fiókát kikelt | ausbrütten’ (OklSz. költ a.) | kelet 1295 Vyzkeleth [hn.] ’átkelőhely | Übergangsstelle’ (FNESz. Vízkelet a.); 1525 k. ’eredet, forrás | Ursprung’ (Gl.); 1806 ’dátum, időpont | Datum’ (NSz.) | keltés [főleg fel~] 1416 u./¹ felko̗ltėſnc̣ (BécsiK. 41) | kelette 1416 u./² felkèlettè ‹hat-i igenév› (MünchK. 53va) | kelés [főleg fel~ ~] 1416 u./³ fel kelesro̗l (AporK. 54) | kelendő 1413 u./³ kelendö́ ‹beálló mn-i igenév› (NSz.); 1628 elkelendő ’közkedvelt, keresett | gängig’ (MNy. 69: 108); 1653 ’kiállított, megírt, kiadott, befejezett 〈akta, irat〉 | auszustellend, zu fertigend 〈Akte〉’ (MNy. 69: 108) | kelőség 1490 k. rekeleſeg ’(pénz)díj, illeték | Gebühr 〈Betrag〉’ (NagyvGl. 238.)

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) kₒäl- ’feláll, felemelkedik; megérkezik, partra ér, kiköt’; osztj.  (V.) kül- ’felszáll, felemelkedik; partra száll, felkel’; – zürj.  (Sz.) kel- ’(vízben) gázol’; votj.  (Sz.) kol- ’vízbe lép’; cser.  (KH.) kelä- ’(vízben, hóban, mocsárban) gázol’; md.  (E.) keľe-, (M.) käľe- ’ua.’; ? finn kahlaa-, kaalaa- ’ua.; nehezen halad’; lp.  (norv.) galle- ’ua.; belegázol vmibe’ [ugor *kälä- ’felszáll, felemelkedik, felkel, feláll’ < ? fgr. *kälä- ’(vízben) gázol’]. Amennyiben a finn-permi szó idetartozik, akkor a ’vízben gázol’ > ’partra száll’ > ’felemelkedik, felkel’ jelentésfejlődéssel számolhatunk.  ≋  Megfelelői: juk. kel- ’jön, megy’; török kel- ’jön, közeledik’.  ⌂  A szó belseji ö-t tartalmazó változatok a toldalékolt alakoknál, valamint a származékszavakban az lt mássalhangzótorlódás labializáló hatására keletkeztek; az é-s (< ē) és í-s változatok ugyancsak másodlagosak. Az ige sokrétű jelentései közül jó néhány már az ősmagyar korban ismert lehetett.

☞ Szinnyei: NyH.; Collinder: FUV.; SKES.; TESz. kelet³ a. is; MSzFE.; EWUng.→ előkelő, fenn-, kelekólál, kelepicél, kelés, kelet², keletkezik, kelevény, kerekedik, kikelet, költ¹, költ², költözik, nap-UN UEW. № 259Nszt ↪kelet¹

kelés A: 1405 k. keles (SchlSzj. 1970.); 1577 k. Kellÿſnek (OrvK. 528); 1588 kilesruͤl (NySz.); 1604 Kélis (Szenczi Molnár: Dict. Suppurátum a.); 1604 Kelyés (Szenczi Molnár: Dict.); 1739 kellyés (NSz.); nyj. kelléses [sz.] (MTsz.); kilyís (Nyatl.) J: ’a szőrtüszők, faggyúmirigyek gennyes gyulladása, furunkulus | Furunkel’ # Sz: keléses 1405 k. keleſes (SchlSzj. 1971.)

Származékszó. |  ⌂  A →kel¹ ’keletkezik; növekszik’ + -és névszóképzős alakja. A megnevezés alapja, hogy egy kelevény a bőrből nő ki Hasonló szemlélethez vö. →kelevény. A szó a világos felépítése ellenére meglehetősen korán elkülönült a →kel¹ szótól.

☞ Nyr. 70: 102; TESz.; EWUng.→ kel¹