kedig † A: 1372 u./ kegyëg, kegyëge, kegyeglen (JókK. 3, 100, 106); 1416 u./¹ kèdėǵ, kèdėglèn (BécsiK. 11, 88); 1416 u./³ keged (AporK. 165); 1474 kedig (BirkK. 1); 1495 e. kedec (GuaryK. 34); 1506 ketheegh (WinklK. 89); 1515 k. tedeegh (AporK. 225); 1519 k. kydӳghlen (DebrK. 492); 1526 k. kenÿglen (MNy. 37: 205); 1528 keggiglen (SzékK. 339); 1535 koͤnigh (NySz.); 1555 kegieth (LevT. 1: 154) J: ‹ksz› 1 1372 u./ ’azonban; de | doch, indessen; aber’ (JókK. 3); 2 1372 u./ ’meg, viszont | und, hinwieder’ (JókK. 106); 3 1532 ’mégpedig | und zwar’ (↑); 4 1532 ’márpedig; valóban, bizony | jedoch; wahrlich’ (TihK. 157); 5 1560 k. ’vagy, pedig, avagy | oder’ (GyöngySzt. 2685.) | ‹hsz› 1372 u./ ’pedig 〈nyomatékosításként〉 | doch 〈zur Verstärkung〉’ (JókK. 100)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A talán ’idő’ jelentésű tő ismeretlen eredetű és az →ekkédig utótagjával lehetett azonos. A szóvég -ig, ill. -iglen terminatívuszrag, amelyben a szó belseji -len elemnek nyomatékosító funkciója van. – A szó eleji t-s változatok elhasonulással keletkeztek. A szó belseji gy affrikálódás eredménye. Az eredeti jelentése ’egy bizonyos időpontig; egy (kis) ideig’ lehetett; hasonló jelentésváltozáshoz vö. →azonban, →meg² stb. – Szórövidüléssel keletkezett a kedig-ből: keḍ ’azonban, mégis’  (1416 u./¹: BécsiK. 14); kė ’ua.’  (1416 u./²: MünchK. 9va).  ⚠  Az onomatopoetikus értelemzés, ill. a szótő finnugorból való magyarázata kevésbé valószínű.

☞ Nyr. 58: 31; MNy. 61: 48; TESz.; UEW. 146; EWUng.→ ekkédig, pedigUN UEW. № 283