kecsege A: 1395 k. kechege (BesztSzj. 297.); 1405 k. kechige (SchlSzj. 796.); 1783 kötsögejét (NSz.); 1865 kėcsėge (CzF.); nyj. gedsge (MTsz.); këcsëg (ÚMTsz.) J: ’a tokkal azonos családba tartozó, feltűnően hegyes orrú, ízletes húsú hal | Sterlet (Acipenser ruthenus)’
Bizonytalan eredetű, esetleg vándorszó. | ≡ Etimonja bizonyosan azonos a következő szavakéval: rom. cegă, (N.) ceciúgă, ciciúgă; blg. чига; szln. čiga; le. czeczuga; ukr. чечука; or. (N.) чечуга; stb.: ’kecsege’. ⌂ A szó etimonja, ill. a két- és háromszótagú alakok viszonya egymáshoz nem tisztázott. Ennek a halfajnak a megnevezése a Duna-medence egyik nyelvéből, talán egy szláv nyelvből terjedhetett el. ⌂⇒ Egyes szomszédos nyelvekbe a szó eleji k-s alak valószínűleg a magyarból került be; vö. szbhv. kečiga; szln. kečiga; szlk. (N.) kečega; rom. (N.) căciúgă; stb.: ’ua.’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 855; TESz.; EWUng.