kecmereg [1] A: 1774 ketzmeregni [sz.] (NSz.); 1856/ keczmergésbe [sz.] (NSz.); 1865 keczmerėg (CzF.); 1869/ kikeczmelgett (NSz.); nyj. gecmërëg, kecmerög (MTsz.); këcmërëg, keszmërëg (ÚMTsz.) J: 1 1774 ’vánszorog; botorkál | sich mühselig (fortschleppen; herumstolpern’ (↑); 2 1856/ ’agonizál | agonisieren’ (↑); 3 1874 ’kuporog | kauern’ (NSz.)

kecmerkedik × A: 1838 Keczmerkedik [▽] (Tzs.); 1865 keczmerkėdik (CzF.); nyj. keszmerked-ik (MTsz.) J: 1 1838 ’görnyedezik; töri magát vmiért | sich krümmen; streben’ (↑); 2 1865 ’vánszorog | sich mühselig (fort)schleppen’ (↑); 3 1881 ’készülődik | sich vorbereiten’ (Nyr. 10: 138)

kecmeredik × A: 1872 Keczmeredik [▽] (Nyr. 1: 279); 1885 keszmeredik (Nyr. 14: 526) J: 1 1872 ’vánszorog | sich mühselig (fort)schleppen’ (↑); 2 1885 ’nagy nehezen rászánja magát vmire | sich mit Hängen und Würgen zu etw entschließen’ (↑); 3 1894 ’kuporodik | sich niederkauern’ (NSz.)

Származékszó egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és megegyezhet a →kecél tövével. Az abszolút és a relatív tő közti szó belseji m mozzanatos képzőnek látszik; vö. →kasmatol. A szóvég -g gyakorító képző és gyakorító-visszaható képző.  ≂  Valószínűleg idetartozik: kecmec ’késlekedés, piszmogás’  (1972: ÉKsz.).

☞ MNy. 61: 305; TESz.; ÉKsz. kecmec a.; EWUng.→ kecél