kazal [4] A: 1330/ ? Kazalas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1463 Kazal (OklSz.); 1685 kazálokat (NySz.); 1792 kazaly' (Baróti Szabó: KisdedSz. Pap a.); 1801 kaszaj (HOklSzj. 70); 1834 Kazlat (Kassai: Gyökerésző 3: 126); 1836 gazalba (NSz.); nyj. kazó (ÚMTsz.) J: 1 1463 ’hosszúkás alakú széna- v. szalmarakás | Heu- od. Strohschober von länglicher Form’ # (↑); 2 1636 ’csomó, kupac | Haufen, Stoß, Menge’ (MNy. 4: 181); 3 1838 ’gabonaasztag | Getreidefeimen’ (Tsz.)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. kozol ’ovális alakú széna- v. szalmakazal’ [< szlk. kozol ’bakkecske’]. Vö. még óe. szl. kozьlъ ’ua.’; szln. (N.) kózel ’a kévék szárítóállványa’, kozol ’szénaszárító (állvány)’; ukr. (Kárp.) козе́л ’kis kazal v. takarmányhalom’; stb. ⌂ A szó belseji sz-es változat keletkezéséhez a →kasza szó analógiásan is hozzájárulhatott. A jelentésekhez vö. →asztag.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 259; TESz.; EWUng.