kazár A: 1009/ ? Chaʒarwelgh [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); [1200 k.] gentes ... Cozar (An. 11.); 1221 Cazar [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 182); 1238 Chazar [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 63); 1283 Kazaar [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 762); 1805 e./ chazaroknak (NSz.) J: ‹mn› [1200 k.] ’a kazárokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | chasarisch’ (↑) | ‹fn› 1221 ’kazár ember | Chasare’ (↑)

Vándorszó. |  ≡  Ujg. qasar; újperzsa  (R.) ḫazar; arab  (R.) ḫazar; gör.  (biz.) Χάζαροι [többes szám]; lat.  (k.) Chazari [többes szám], Chaziri [többes szám]; e. szl. kozarinъ; or.  (R.) козаре: ’kazár(ok)’. Vö. még kínai k'o-sa ’ua.’. Bizonytalan eredetű, esetleg a gör. καῖσαρ ’császár’, ill. a lat. Caesar ’ua.’ szóra megy vissza. – Az átadó nyelv tisztázatlan.  ⌂  A magyarok ezt a népnevet valószínűleg már a honfoglalás előtt ismerték, azután a szó elavult, később mint tudományos szakszó jött vissza a használatba; vö. még ném.  (tud.) Chasare ’ua.’; fr.  (tud.) khazar ’kazár’; stb.

☞ Moravcsik: ByzTurc. 2: 335; TESz.; NyK. 84: 349, 85: 126; Ligeti: TörK. 353, 487; EWUng.→ cézár