katáng × A: 1395 k. kathang (BesztSzj. 357.); 1500 k. Cathancus [sz.] (TemGl. 70); 1500–1530 kathan koro fẅ (MNy. 57: 357); 1560 k. kattangh (GyöngySzt. 4625.); 1578 kotáng (NySz.); 1585 Katáng kóro (Cal. 193); 1710 kuttan Karott (MNy. 75: 379); 1775 katlankóró (Nyr. 21: 226); 1791 kotány kóróval (NSz.) J: ’lágy szárú, égszínkék fészkes virágzatú (gyom)növény | Wegwarte (Cichorium intybus)’

A szócsalád alapja, a katáng valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡   Kipcs. kataγan ’vad cikória, endívia’; ? jak. kı̈tı̈an ’közönséges boróka’. Vö. még türkm. gataŋŋir ’egy fajta növény’:  tat.  (N.) qatı̈rgan ’galagonya’;  kirg.  (N.) qatrang ’egy fajta bogyós gyümölcsű növény’ [< török *qat ’bogyó’ + -γan névszóképző].  ⌂  A hangtanához vö. →ács, →bátor¹ stb. A g szervetlen toldalékhanghoz vö. →bojtorján, →puszpáng stb. A katlan változat népetimológia hatására keletkezett a →katlan-ból. Többnyire a katángkóró (↑) összetételben fordul elő, amelynek utótagja a →kóró szó.

☞ MNy. 38: 20; TESz.; Ligeti: TörK. 309; EWUng.