kasza A: 1138/ ? Caſadí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1336 Cazas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. kaʒa (BesztSzj. 742.); 1552 kaszsza (NySz.); 1809 Katza (NSz.) J: 1 1138/ ? ’szálas termények levágására használatos, hosszú nyelű kézi szerszám | Sense’ # (↑), 1336 ’ua.’ (↑); 2 1395 k. ’a kaszához bizonyos mértékben hasonló tárgy, eszköz | einer Sense ähnl. Gegenstand’ (BesztSzj. 124.); 3 1529 ’szántó(föld), kaszáló | Acker, Wiese’ (KL. 81.); 4 [főleg ~́t vet] 1792 ’elbuktató lábmozdulat, gáncs | mit dem Bein gestellter Haken’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1862 ’〈a tovajnyelvben〉 (éles) kés v. borotva | (scharfes) (Rasier)messer 〈im Arg.〉’ (NSz.); 6 1929 ’arató, kaszás | Mäher’ (AkNyÉrt. 24/13: 13) Sz: kaszál 1330/ ? Kazalas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1510 kazaly [l-j] (PéldK. 69) | kaszálás 1330/ ? Kazalas [hn.] (OklSz.); 1590 Kazallas (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 58) | kaszás 1336 Cazas [szn.] (OklSz.); 1510 kazas ’kaszával dolgozó ember | Mäher’ (PéldK. 52); 1658/ ’〈a halál szimbólumaként〉 | Sensenmann 〈als Symbol des Todes〉’ (SzT.) | kaszáló 1533 kasalo ’kaszás, arató | Mäher’ (Murm. 2375.); 1597 ’rét | Wiese’ (OklSz.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. kosa ’kasza; a szűcs acélkése’; szlk. kosa ’kasza’; or. коса ’ua.’; stb. [tisztázatlan eredetű]. ⌂ A pannóniai szlávból kerülhetett a magyarba. A gabonaféléket egykor nem kaszával, hanem sarlóval aratták. Magyarországon a kasza csak a 19. sz.-ban szorította ki teljesen az aratósarlót. A 2., 4., 5. jelentés metafora; a 3., 6. jelentés metonímia.