karvaly A: 1222/ Carol [hn.] (VárReg. 247.); 1230 k. ? Karul [szn.] (FNESz. Kerülős a.); 1262 Karul [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 3: 33); 1335 ? Nogkorwl [hn.] (AnjOkm. 3: 130); 1395 k. karo (BesztSzj. 1160.); 1412 caruul (OklSz.); 1454 Karwlyws [sz.] [hn.] (OklSz.); 1506 Karwalyos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 korvoly madarnak (CornK. 234); 1780 Károly-madár (NSz.); 1794 karujt (NSz.); 1863 Kara-héjja (Kriza [szerk.] Vadr. 180); nyj. karhó (OrmSz.) J: ’a sólyomalkatúak rendjébe tartozó, palaszürke hátú ragadozó madár | Sperber (Accipiter nisus nisus)’

Jövevényszó, valószínűleg egy török nyelvből. |  ≡  Kāšγ. qarγuy, qı̈rγuy;  CC. qı̈rγuly;  oszm. kırğı; stb.: ’karvaly’ [? < török *qı̈r ’szürke’].  ≋  Megfelelői: mong. qirγui ’karvaly’; or.  (e.) крагуи ’héja’; stb.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qı̈rγuy; a szó belseji török ı̈ > m. a változáshoz vö. →gyalom, →sajt. A régi változatok hangtani sokfélesége a török szó többrendbeli átvételére mutat: a honfoglalás előtt is és azt követően is átkerült a magyarba (utóbbi esetben feltehetőleg a kunból). A török y ~ m. l, ly megfelelés tisztázatlan.  ∼  Valószínűleg idetartoznak: (R.) gara, kara, kerra ’héja’  (1801: EtSz. gara a.).  ⚠  Onomatopoetikus eredetű szóként való magyarázata téves.  ⌂⇒  A magyarból: rom. coroi ’karvaly’.

MNy. 39: 101; Kniezsa: SzlJsz. 850; Doerfer: TE. 3: 444; TESz.; Kiss J.: Mad. 108; Ligeti: TörK. 71, 87, 541; EWUng.