karuca × A: 1614 karuzan (SzT.); 1672 karuczákból [✐] (MonTME. 7: 191); 1759 karuc (Bakos F.: REl. 235); 1881 kërucza (Nyr. 10: 203) J: 1 1614 ’vasalatlan kis szekér | kleiner unbeschlagener Wagen’ (↑); 2 1884 ’bányásztargonca | Grubenkarre’ (Nyr. 13: 238); 3 1885 ’kis játékautó | kleiner Wagen 〈Spielzeug〉’ (Nyr. 14: 47)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. căruță, [végartikulussal] căruța ’lovaskocsi’, căruț ’ua.; kézikocsi ‹játék›; kétkerekű szekér, taliga’ [< rom. car ’fogat, jármű’ (lat. carrus ’ua.’)]. ⌂ A magyar alakváltozatok többszörös átvételre mutatnak. A szóvégi a-hoz vö. →áfonya. ⊚ A keleti magyar nyelvterületek nyelvjárási szava.
☞ TESz.; EWUng.→ karikatúra