karfiol A: 1664 Caulifiolit (Lippay: PosoniK. 2: 128); 1671 Kardiviola (MNy. 80: 248); 1695 chartifiolos [sz.] (Horváth M.: NEl.); 17. sz. kaulifiorit (MNy. 1: 257); 1724 karlifiol (MNy. 61: 474); 1766 Gártifiolét, kártifiolé (NSz.); 1783 Kártifiól (NSz.); 1791 kartaviola (NSz.); 1838 Karfiol (Tzs.); 1857 kartefiola (NSz.); 1883 kertifiol (Nyr. 12: 202); nyj. kárfijòr, karfijum, kàrpion (Nyatl. 1: 68.) J: ’laza fehér tömbbé összeállt, virágzatáért termesztett, a káposztával rokon konyhakerti növény | Blumenkohl (Brassica oleracea var. botrytis)’ #

Német  (f.-ném.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) karfiol, (al.) kardifiol, karifiol, (R.) cavolifiorsamen, (au.) Karfiol: ’kelvirág, karfiol’ [< ol. cavolfiore ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ang. cauliflower; szbhv. karfijol; stb.: ’ua.’.  ⌂  A kerti- kezdetű, ill. -viola végű változatok népetimológia útján keletkeztek.  ∼  Idetartozik: kardi ’ua.’  (1629: MNy. 80: 248), ez esetleg önállósulással keletkezett a kardiviola  (↑) összetételből.

☞ MNy. 1: 257; TESz.; Kobilarov–Götze: DtLw.; EWUng.→ forint, kel²