kard A: 1319 Cordus [sz.] [szn.] (MNy. 63: 367); 1375 Cardus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. card (SchlSzj. 604.) J: 1 1319 ? ’markolattal ellátott hosszú acélpenge mint vágó- és szúrófegyver | Schwert’ # (↑), 1486 ’ua.’ (OklSz. kardhüvely a.); 2 [szófordulatokban] 1759 ’kardpárbaj | Säbelduell’ (NSz.); 3 1904 ’kardvívás | Säbelfechten 〈Sport〉’ (NemzetiSp. 2: 1) Sz: kardos 1319 [szn.] (↑); 1560 k. kardosok ’vívó személy | Fechter’ (GyöngySzt. 3387.); 1767 ’kötekedő, izgága | streitsüchtig’ (NSz.) | kardoskodik 1573 kardaskodasokban [sz.] ’eszmét, nézetet, véleményt véd(elmez), azért síkraszáll, vmibe beavatkozik, közbelép | etw od. die Meinung verfechten, für etw (energisch) eintreten’ (NySz.)

Jövevényszó egy iráni nyelvből, valószínűleg az alánból. |  ≡  Vö. osz. kard ’kés, kard, szablya’; – vö. még av. karəta- ’kés’; középperzsa kārd ’ua.’; szogd. krt ’ua.’; hvárezmi karc ’nagy kés’; stb. Az oszétban indoeurópai eredetű [vö. óind kartari- ’vadászkés’; or.  (R.) кордъ ’kard’; stb.].  ≋  Megfelelői: zürj.  (V.) ke̮rt ’vas’; litv. kárdas ’kard, szablya’; aln.  (kaln.) korde, kurde, karde ’hosszú kés; kard, szablya’; stb. – Keleti vándorszó.  ⌂  Az 1405-ös példa jelentése ’(harci) balta, kapa’, csak ennél az adatnál ismert; értelmezése talán csak a félreértésen alapszik. A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés a kardvívás összetételéből való önállósulás útján alakult ki.  ⚠  Török származtatása kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom. coardă, (R.) cordă: ’kard, szablya’.

☞ Sköld: OssLw. 24; TESz.; MSFOu. 151: 267; Ligeti: TörK. 168; EWUng.→ csoroszlya, garda, srég