karattyol A: 1456 k. karacol (SermDom. 2: 316); 1560 k. karatyolok (GyöngySzt. 3170.); 1604 karaczoloc (Szenczi Molnár: Dict. Quoáxo a.); 1723 karattyolo [sz.] (NySz.); 1838 Garattyolni [sz.] (Tsz.); 1838 Karátyol (Tzs.); 1883 karatoló [sz.] (NSz.); nyj. galatyol (MTsz.) J: 1 1456 k. ’locsog, fecseg | plaudern, schwatzen’ (↑); 2 1604 ’kuruttyol | quaken’ (↑); 3 1647 ’kárál 〈tyúk〉 | gackern, glucken 〈Huhn〉’ (NySz.); 4 1689 ’károg, krákog | krähen, krächzen’ (NySz.); 5 1838 ’fecseg; gagyog | babbeln’ (NSz.); 6 1872 ’kereplővel hangot ad | eine Rassel schnarren lassen’ (Nyr. 1: 279)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →kárál, valamint a →károg szócsaládjának tövével azonos és összefügg a →galagyol tövével. A szóvég játszi gyakorító képző. A 2., ill. a 6. jelentéshez vö. →kuruttyol, ill. kerepel (→kelepel); karattyol etimológiailag is összefügghet ezekkel.
☞ TESz.; EWUng.→ galagyol, kárál, károg, kelepel, kuruttyolNszt ↪karattyol