karac × A: 1556 garacz (OklSz. garac a.); 1578 gracz (Nyr. 94: 103); 1600 haracz [? ɔ: karacz] (Nyr. 94: 103); 1616/ karacz, Karacza (OklSz. karacsa a.) J: 1 1556 ’egy fajta, az ércmosásnál használt szerszám | Art Werkzeug, das bei der Erzwäsche gebraucht wird’ (↑); 2 1616/ ’szénpor, só, kőpor, törmelék stb. össze-, továbbkotrására használt bányászszerszám; bányászkapa | Kratze 〈im Bergbau〉; Bergkratze, Breithaue’ (↑)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (T.) krątze ’háromszögletű csákány, kétágú irtókapa’, (szász Sz.) krotz ’csákány, bányászkapa’, (E.) krǫts ’sárkaparó, teknőkaparó’, – ném. Kratze ’szerszám a kaparáshoz; bányászkapa’ [< ném. kratzen ’dörzsöl, varak’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (R.) kračna ’csákány ‹bányászszerszám›’; cseh = (N.) kratec, grace ’egy fajta csákány’ stb.  ⌂  A magyarba többszörös átvétellel került. A szó elejéhez vö. →gikszer, →gitt stb. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. A karac alak a szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett.  ⊚  Az északi és északkeleti bányavidékek bányászati szakszava.

☞ EtSz. garac a.; Nyr. 94: 103; TESz. karacs a.; EWUng.→ karcol