karabély A: 1627 karabin (MNy. 80: 248); 1641 karabín (NytudÉrt. 88: 14); 1641 karabintot (MNy. 61: 487); 1642 karabeliok (MNy. 80: 248); 1665 karabinyal (TörtTár 1883: 351); 1705 kalabérom (Thaly: Adal. 2: 87); 1723 Karabényos [sz.] (MNy. 58: 103); nyj. karabi, karabíl (ÚMTsz.) J: ’rövid csövű puska | Karabiner 〈Gewehr〉’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Karabiner, (R.) carabin; fr. carabine; ol.  (vel.), (tr.), (R.) carabina, (rom.) carabena; sp. carabina; cseh karabina; or. карабин; stb.: ’karabély’. A franciából terjedt el [< fr.  (R.) carabin ’(rövid csövű lőfegyverrel felfegyverzett) katona’].  ⇒⌂  A magyarba német és olasz, esetleg francia közvetítéssel került. Az olasz átvétel mellett kultúrtörténeti érvek szólnak: Velence egykor a karabélygyártás központja volt.  ⌂  A szóvégi a kieséséhez vö. →beszéd, →kolbász stb. – Németből való származtatása fonológiai okokból ugyancsak lehetséges. A karabint változathoz vö. →rubin, →tulipán stb. – A szóvégi l (ly) elhasonulás eredménye; vö. →lengyel; az idegen nyelvi Anton(ius)  [szn.] > m. Antal  [szn.]; stb. A kalabér változat hangátvetéssel keletkezett.

☞ TESz.; Horváth M.: NEl.; EWUng.