karát A: 1558 garatos [sz.] (MNy. 80: 248); 1570 k. karatu [sz.] (MNy. 80: 248); 1644–1671/ grattos [sz.] (NySz.); 1783 karát (NSz.) J: 1 1558 ’drágakövek mérésére használatos súlyegység | Gewichtseinheit für Edelsteine’ (↑); 2 1570 k. ’arany mérésére használatos súlyegység; arany ötvözetek finomságának mértéke | Gewichtseinheit für Gold; Feinheitsmaß einer Goldlegierung’ (MNy. 80: 248) Sz: karátos 1558 (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Karat; fr. carat; ol. carato; cseh karát; or. карат; stb.: ’karát’. Vö. még lat. (k.) car(r)atus ’az arany súlymértéke’ [< gör. κεράτιον ’kis szarv, szarvacska; a szentjánoskenyérfa szarv alakú gyümölcse; kis súly (a szentjánoskenyér magja)’]. A Földközi-tenger vidékén arab közvetítéssel vált elterjedtté: arab qi̯rrāt, qī̯rāt ’az arany és a drágakövek súlymértéke’. ⇒⌂ A magyarba leginkább a németből kerülhetett át, esetleg olasz közvetítéssel is. ∼ Idetartozik: (R.) garatos ’fémjelzett arany’ (1636: NySz.); ez a lat. (h.) caratus ’ua.’ szóból ered.
☞ TESz.; EWUng.→ kornéta, migrén, rinocérosz, szarv