karám A: 1620 Cram [es. nem m.] (NyK. 70: 322); 1621 Karam (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Karám (Pápai Páriz: Dict.); 1794 karánban (NSz.); nyj. karáng (ÚMTsz.); karány (Csűry: SzamSz.) J: 1 1620 ? ’házikó; kunyhó | Häuschen; Hütte’ (↑), 1621 ’ua.’ (↑); 2 1737 ’náddal, vesszővel stb. körülkerített, fedetlen hely a szabadban legelő háziállatok együtt tartására és védelmére | Pferch, Hürde’ (OklSz.)

Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Vö.  bar. qoram ’udvar, karám’; tat.  (N.) qurum ’karám’ [< török *qorı̈- ’körülvesz, övez (védelem céljából), őrizve legeltet, megóv’]. Vö. még Kāšγ.  qorı̈γ ’őrzött terület, rezervátum’; kirg. qora ’karám’; stb.  ≋  Megfelelői: osztj.  (R.) χuran ’(marha)istálló’; md.  (M.) koram ’körülkerített udvar’.  ⌂  A magyarba átkerült alak *qoram ’karám, bekerített föld, legelő’. Ez alapján a szó az állattenyésztés szakszavaként került a magyarba és a ma is általános 2. jelentés az elsődleges. Nehézség azonban, hogy a korábbi adatok (1. jelentés) nem utalnak az állattenyésztésre. 2 Német vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (kor. úfn.) kram ’kis ház a felszerelésnek, viskó’ [ismeretlen eredetű] vagy szlk. krám ’szatócsbolt’, (N.), (R.) krám, kram ’menedékház, favágók és szénbányászok alkalmi szállása’ [< ném. kram  (↑)].  ⌂  A szó elejének kialakulásához vö. →palánk, ill. →barát. Ennek a származtatásnak a mintájára fejlődött metaforikusan a szó mára általánosan az állattenyésztés kifejezésévé az 1. jelentés alapján.  ≂  A törökből való származtatás helyessége esetén, a Karan  [hn.] 1237–1240 (PRT. 1: 786) is idetartozhat.

☞ MNy. 18: 124; NyK. 48: 336, 70: 320; TESz.; AEthn. 24: 212; EWUng.→ kalmár