kapucni A: 1520 capuchnak (GyöngyGl. 222.); 1872/ kapucliban (NSz.); 1877 kapuczni (Nyr. 6: 183) J: 1 1520 ’csuklya 〈esőkabáton, szerzetesi ruhán stb.〉 | Kapuze’ (↑); 2 1790 ’csuklyás körgallér v. köpeny; csuha, kámzsa | Mantel mit Kapuze; Kutte’ (Tóth I.: MDivatsz. 18)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Kapuze, (R.) kapuz, (T.) kapútzɛ: ’a kabáthoz erősített csuklya’, (R.) ’lehajtható lebernyegekkel ellátott utazókalap’ [< ol. cappuccio ’kapucni, csuklya; sapka; fedél, fedő’]. ≋ Megfelelői: fr. capuce ’csuha, kámzsa’; szbhv. kapuca ’kapucni, csuklya, süveg’ stb. ⌂ A ni és a li végződések a →cetli, →dózni analógiájára keletkezhettek. Ma csak a kapucni használatos. – A kapucium ’kapucni, csuklya’ (1372 u./: JókK. 21); kapicom ’ua.’ (1517: DomK. 29v) a lat. (h.) capitium ’ua.’ szóra mennek vissza.