kapucinus A: 1602 Capuchinus (Nyr. 93: 287); 1760 Kaputzinuſokat (MNy. 60: 365); 1770 Kaputzínusok (NSz.); 1786 kaputzinos (NSz.) J: ‹mn› 1602 ’a kapucinusok rendjéhez tartozó személy v. dolog | Kapuziner-’ (↑) | ‹fn› 1756 ’a ferencesek rendjének egyik ágához tartozó szerzetes | Kapuzinermönch’ (MNy. 60: 365)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) Ordinis Capucinorum ’a kapucinusok rendjéből való’, Cappucini [többes szám] ’csuklyát viselők, csuklyás szerzetesek’, (h.) patres capucini ’ua.’ [< ol. cappuccino ’kapucinus szerzetes’ < ol. cappuccio ’kapucni, csuklya’]. ≋ Megfelelői: ném. Kapuziner; fr. capucin; stb.: ’kapucinus szerzetes’. A rendet Matteo di Bassi alapította 1528-ban, Magyarországon a kapucinusok 1674-ben telepedtek le. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. – A csuklya színe, ill. alakja jelzőként jelenik meg különböző szószerkezetekben; vö. kapucinusmadár ’főleg Brazília északi részén élő, veréb méretű, vörösesbarna színű madár’ (1902: NytudÉrt. 120: 26); kapucinusvirág ’katángkóró ‹virág›’ (1932: Rapaics: MagyVir. 265); stb.