kapta A: 1430 k. capta (SchlGl. 2255.); 1616 káptára [?✐] (NySz.) J: 1 [ma ~fa] 1430 k. ’fából készített, lábfej alakú cipészeszköz | Schuhleisten’ (↑); 2 1551 ’pata | Huf’ (LevT. 1: 87); 3 1585 k. ’házicipő | Pantoffeln’ (Gl.); 4 1592 ’csontkinövés a ló lábán; gyűrűtetem | Spat eines Pferdes; Ringbein’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 300); 5 [ma ~fa] 1598 ’sablon | Schablone’ (NySz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kopito ’pata; kaptafa’; szlk. kopyto ’ua.’; or. копыто ’pata’; stb. [< szláv *kop- ’ás, kiás; kivág, kiváj’; vö. még kapál (→kapa)]. A szláv szó a patára vonatkozik, amellyel egy ló stb. a földet kaparja; a ’kaptafa’ jelentés metafora alapján keletkezett. – A 3. jelentés talán a 2. jelentésre megy vissza. – A 4. jelentés önállósulással jött létre a kaptatetem ’izületi duzzanat’  (1551: NySz.) összetétel előtagjából. Az 5. jelentés az 1. jelentésből vonódott el.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 118; AkNyÉrt. 20/3: 47; Kniezsa: SzlJsz. 252; TESz.; EWUng.→ kapa, kapca, kapotnyak