kapitány A: 1458 u. capitan (OklSz.); 1545 kapitańokat (OklSz.) J: 1 1458 u. ’katonai alakulat parancsnoka; (had)vezér, (a hadsereg) főparancsnok(a) | Kommandant einer Truppeneinheit; Oberbefehlshaber’ (↑); 2 [főleg jelzői értékben] 1553 ’a közrend fenntartására ügyelő tisztviselő | für die öffentliche Ordnung zuständiger leitender Beamter’ (Nyr. 80: 126); 3 1570 ’vár parancsnoka | Burghauptmann’ (RMNy. 2/2: 211); 4 1585 ’hajóhad parancsnoka | Flottenchef; Schiffskommandant’ (Cal. 690); 5 1763 ’százados | Hauptmann, Rittmeister’ (NSz.); 6 1884 ’sportcsapat vezető tagja | Mannschaftskapitän’ (Bánhidi: Sportny. 253)
Vándorszó. | ≡ Ném. Kapitän, (kfn.) kapitān; fr. capitaine; ol. capitano, (N.) capitan; cseh kapitán; or. копиmан; stb.: ’százados, vezér, zsoldoskapitány; a (hadi)tengerésztiszt hivatali rangja; kereskedelmi hajó parancsnoka; stb’. Forrása: lat. (k.) capitaneus, capitanius, capitanus ’százados, vezér, zsoldoskapitány’ [< lat. caput ’fej, fő’]. ⇒⌂ A magyarba az olaszból és a németből került. ⌂ Ma leginkább a 4. és a 6. jelentés ismert. ⚠ A magyarországi latinból való származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; GPann. 1: 7; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ fő-¹, gyalog-, kapitulum, katona, vice-